Pár gondolat...
A mi történetünk: 30 éves vagyok, ikrek jegyű és vérbeli szangvinikus. Végzettségeim: képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus, művelődés-szervező, andragógus (felnőttoktató), ffokú kereskedelmi ügyintéző. 2001-ben mentem férjhez az első olyan férfihez, aki le tudott "hűteni". Még abban az évben megszületett kisfiunk. Minden szép és jó volt. Mígnem 3 és fél év múlva kiderült, hogy gyermekünk súlyos genetikai betegségben szenved, cisztás fibrózisban. (www.ocfe.hu) Egy pillanat alatt minden összeomlott. Az álmok, a célok, az önbizalom és a bizalom. Minden percünket a kétségbeesés, a kilátástalanság, a reményvesztettség uralta... Na és ebből ennyi elég is! Ma ott tartunk, hogy a lassan 7 éves fiamat alig lehet megkülönböztetni egészséges társaitól. Életvidám és életrevaló. Hiszem. hogy ezt a kitartás, az odafigyelés és a szeretet eredményezi. Az elv, hogy Sose Add Fel!
A blog célja, hogy megmutassa Neked: mindegy, hogy mit kaptál az élettől, lehetsz vidám, sikeres és boldog! Várom azok hozzászólásait, akiknek egy picit nagyobb feladatot kaptak a Sorstól, mint amit néha el bírnak viselni, de nem adják fel! Fontos, hogy erőt adjunk mindenkinek, akinek szüksége van rá, hogy talpra álljon és újra tudjon mosolyogni! :) Ez az oldal ezért jött létre! Hát ne fogd vissza Magad!
Pár gondolat a kívánságról: "Ha azt hiszed, hogy a kívánságod olyan tisztán körvonalazódott a fejedben, hogy le sem kell írnod, akkor nagyon tévedsz. Írd le, vagy búcsúzz szépen el tőle. Azzal, hogy leírod, biztosítod számára azt a fontosságot, egyértelműséget, sürgősséget, amit máskülönben nem lehet. Odaakasztod az orrod elé. Átalakítod valami valóságossá, valamivé, ami visszabámul rád a papírról és provokál, hogy valósítsd meg végre. Ha azt akarod, hogy teljesüljön, írd le. Ha nem akarod, akkor ne. Ha nem írod le, akkor az nem is kívánság - és pont." (Keith Ellis: Csodalámpa)
Várom hozzászólásaitokat a témához!! :)
csak bátran... :)
és őszintén :)
